Dédanyámnak Bodnár Andorné Ligeti Erzsébetnek szeretnék emléket állítani

A két világháború között a Szolnokon működött számos egyesület, társaság és klub között sajátos helyet foglalt el a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör. 1926. június 9-én történt megalapításától az 1940-es évek második felében bekövetkezett megszűnéséig ez a civil szerveződés szolgálta Szolnokon a magyar irodalom felkarolását, művelését és népszerűsítését, a helyi írók és irodalombarátok tömörítését, az elhunyt írók, költők — köztük elsődlegesen a város szülötte, Verseghy Ferenc — emlékének kegyeletes és tevőleges ápolását.
E célokat irodalmi estek, matinék, hangversenyek, előadások szervezésével, pályadíjak kitűzésével, évkönyv kiadásával, irodalmi művek kiadásával, ill. terjesztésével kívánta megvalósítani.

A Verseghy Irodalmi Kör adott időpontban történt megszületését országos és helyi körülmények egyaránt indokolták.
A húszas évek közepére kezdett az ország kilábalni abból a gazdasági és erkölcsi válságból, amelyet az első világháború elvesztése, a forradalmak és a megtorlások, az infláció és az ország területének megcsonkítása okozott. A bethleni konszolidáció időszakában érezhető volt bizonyos fokú stabilizáció.

Az államvezetés számára a megingott nemzeti öntudat minden oldalról történő erősítése, a nemzeti érzés nacionalista felfokozása kiutat jelentett. Ehhez talált támaszt az ország vezetősége a szaporodó társadalmi tömörülésekben és egyesületekben.

Ebbe a kiútkeresésbe illeszkedett Szolnok város értelmiségének, polgárságának az a törekvése, hogy ezt a nagyon heterogén összetételű, alig 50 éve megyeszékhellyé lett, földrajzi fekvéséből eredendően történelmi levegőt árasztani nem tudó várost bekapcsolják a nagyobb irodalmi hagyományokkal bíró, az alföldi nagyvárosok kultúrkörébe.
Erre legjárhatóbb útnak az évszázados vagy több évtizedes múlttal rendelkező Kisfaludy, Petőfi, Dugonics Társaság mellett a rendszerint egy-egy magyar író, költő emlékének ápolását zászlajukra író irodalmi társaságokkal és az ezeket istápoló városokkal való kapcsolatfelvétel tűnt.
Ehhez is kitűnő eszközül szolgált Szolnok egyetlen jelentős költő-polihisztorának, Verseghy Ferencnek emlékét ápolni szándékozó irodalmi kör életrehívása.

Más oldalról erősítette a kör létesítésére irányuló törekvést az a tény, hogy a városban már működött két egylet. A helyi kulturális életében jelentős szerepet kivívott Művészetpártoló Egyesület, amely a Szolnoki Művésztelepre alapozva a képzőművészet barátait tömörítette, valamint a városi színházat megteremtő, a színészet pártolóit összefogó Színiegylet.

Ugyanakkor jókora lépéshátrányban volt a városban már a megyeszékhellyé válás óta a tudomány, a könyvtár- és múzeumügy, és nem utolsósorban az irodalom művelésének, terjesztésének ügye. E hátrány behozását is volt hivatva szolgálni a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör.
Ezt a törekvést fejezték ki dr. Tóth Tamás polgármesternek mint az alakuló közgyűlést levezető elnöknek jegyzőkönyvben megörökített alábbi szavai:

"Sokunknak lelkében életre hívása iránt, ahol az irodalmat kedvelő közönség saját magának és másoknak gyönyörködtetésére irányuló igényeit intenzívebben elégítheti ki,
s ahol bőségesen kínálkozik alkalom arra, hogy az irodalom művelésével kapcsolatos értékeket minél szélesebb körök részére elérhetővé tegyük."

Végül még egy helyi, de az ügy szempontjából nem mellékes körülmény megemlítése is ide kívánkozik.
A polgármesteri székben az a Tóth Tamás ült, akinek egyik fivére az országos hírű egyházi író, dr. Tóth Tihamér, a másik fivére dr. Tóth Tivadar gimnáziumi tanár, a legjobban szerkesztett helyi lap, a Szolnoki Újság főszerkesztője volt.

A kör megalakulásának fő szorgalmazója, később motorja a Felvidékről Szolnokra került, költői ambíciókkal megáldott, kitűnő szervezőkészségű Kiss Gábor árvaszéki ülnök lett.

A kör megalakulása idején a megyei és a városi intézmények élén is kultúraérzékeny vezetők álltak, valamint a helyi iskolákban sok jeles tanáregyéniség működött, akik kutató-ismeretterjesztő munkával is foglalkoztak. Számos — önálló alkotással is sikeresen próbálkozó — tollforgató és művészi tehetséggel megáldott személyiség is kitűnt a város irodalmi-zenei életéből.

A kör tagjainak társadalmi hovatartozását is tükrözi a megválasztott tisztikar és választmány összetétele.

A kör alakuló közgyűlésétől a belügyminiszteri engedély aláírásáig, 1928. február 18-ig meglehetősen hosszú idő, mintegy másfél év telt el.
Nem tudni, mi okozta ezt a hosszú várakozási időt, amelyet még az irodalmi társaság hiányán sajnálkozó egykori újságíró is sokallott. A "de facto" megalakult kör tagjai azonban az alapszabály belügyminiszteri láttamozása nélkül is tevékenykedtek.
1927. június 28-án, a Petőfi Társaság megalakulásának 50. évfordulóján már a vármegyeháza dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség hallgathatta a kör díszelnökeinek a jubiláló társaságot köszöntő szavait, illetve Pekár Gyulának, a Petőfi Társaság elnökének válaszbeszédét, Gáspár Jenő elbeszélését, Jakab Ödön, Szathmáry István verseit és Medgyaszay Vilma tolmácsolásában Petőfi megzenésített verseit.

Az alapszabály jóváhagyását követően — 1928. május 13-án — közli a Szolnoki Újság, hogy az alakuló közgyűlésre a Verseghy Kör meghívta dr. Kenéz Béla egyetemi tanárt, dr. Tóth Tihamér pápai kamarást és dr. Klebelsbert Kúnó kultuszminisztert.
Mire azonban a Kör tényleges működése megindult, az amúgy sem kedvező gazdasági viszonyok alaposan megromlottak.

Ilyen körülmények között elismerésre méltó a kör szervező tevékenysége, amelynek révén a Kisfaludy Társaság 1929. december 8-i vendégmatinéján közel ezren vettek részt a Városi Színházban. A matinét, amely a társaság ötödik vidéki vándorgyűlése volt, Szabolcska Mihály, elnökségi tag nyitotta meg. A Verseghy Kör nevében pedig Kiss Gábor patetikus köszöntője és Tóth Tamás üdvözlete hangzott el.
A matinén verssel, elbeszéléssel szerepelt Radó Antal, Komáromy János és Sajó Sándor. A magyar költészet alföldi elemiről értekezett Kéky Lajos valamint Zilahy Lajos is átütő sikert aratott.
A matiné meghívottait a kör az akkor még újnak számító — 1926-ban átadott — Tisza Szálló éttermében látta vendégül.
A szolnoki siker híre a rádióhoz is eljutott, amely 1930. január 23-án közvetítést adott az itt elhangzottakból.

A város közönsége egyre jobban befogadta, és a mindennapi művelődés részének tekintette a kör munkáját, valamint az irodalmi és művészeti világ ismert alakjainak Szolnokon való vendégszereplését. Így lelkes fogadtatásban részesítette az 500 éves magyar dal ünnepére Szolnokra látogató Fedák Sárit. A díva virágéneket, szerelmes és kuruckori dalokat énekelt korhű öltözékben. A színházat a borsos belépődíjak ellenére zsúfolásig megtöltötte a közönség.
Ennek a sikernek és a szolnoki irodalmi kör iránti elismerésének jeleként a művésznő a következő Zeneakadémián elhangzott előadásának második dalcsokorába Verseghy Ferenc két dalát is felvette.

Nem sokkal később, 1930. március 2-án a Petőfi Társaság szolnoki vándorgyűlése is jelezte a kör erősödő aktivitását. A budapesti társulat küldöttségét, amelyet Pekár Gyula vezetett, a polgármester fogadta az állomáson és a főispán adott tiszteletükre tízórait.
A Városi Színházban rendezett matinén a két irodalmi társulás elnöke és Lamperth Géza, a Petőfi Társaság főtitkára olvasott fel verseiből. Majd Császár Elemér, Verseghy emlékezetéről, Feleky Sándor pedig Nikolaus Lenau magyar tárgyú költészetéről értekezett. Mikszáth Kálmánra Maday Gyula emlékezett előadásában, ezután Gyökössy Endre négy saját versét adta elő. Falu Tamás pedig egy humoros novellával mutatkozott be a hálás szolnoki közönségnek. Nevükben egy újságíró így számolt be a rendezvényről:
"Ez a vasárnap gyönyörű ünnepe volt a városi irodalombarát közönségnek és a Verseghy Körnek.

1930. május közepén dr. Molnár Imre zeneakadémiai tanár és felesége, Hír Sári zongoraművésznő, valamint dr. Urbán Gusztáv egri jogakadémiai tanár közreműködésével szerveztek ankétot ismét zsúfolt ház előtt. Ezen a rendezvényen már helyi szerzők is felléptek. Bodnár Andorné egy — helyi vonatkozásban gazdag — novelláját olvasta fel, Goór Lászlóné pedig a magyar könyvnapról emlékezett meg.

1930. november 11-én került sor a Városháza dísztermében az első önálló ülésre. A dísztermet ebből az alkalmomból teljesen megtöltötte a közönség. Kiss Gábor főtitkár az elhunyt Szabolcska Mihályra emlékezett, míg a kör tagjai közül dr. Balogh Béla, Goór László és Zsiga Lajos tartottak székfoglalót.
Itt hangzott el Balogh Béla "Kultúra és múzeum" című székfoglalójában az emlékezetes érvényű mondat:

"Szolnoknak történelmet és tradíciót kell teremtenie."

Egy — a kör tagságától független esemény — a budai vízivárosi temető felszámolása a figyelmet fokozattabban irányította a névadóra, Verseghy Ferencre. 1930 nyarának végén a város polgármestere — a kör elnöke — levelet kapott Németh Béla székesfővárosi tanácsnoktól.
E levél arra hívta fel a figyelmet, hogy a temető felszámolása miatt a költő hamvait el kell szállítani. Ha a szülőváros díszsírhelyet ad híres szülőttének, alkalma nyílhat a a költő földi maradványainak Szolnokra hozatalára.
A polgármester-elnök kezdeményezésére a kör és a város vezetősége igyekezett megtenni a szükséges lépéseket Verseghy Ferenc hamvainak méltó fogadására. Mikor a kör javaslatára Szolnok képviselőtestülete hivatalosan is vállalta a díszsírhely adományozására, a méltó síremlék felállítására és a sír folyamatos gondozására vonatkozó feltételeit, minden akadály elhárult a hamvak hazaszállítása előtt.
A Verseghy Kör 1931. október 17-i ülése döntött a hazaszállítás és az újratemetés időpontját illetően.
A vízivárosi temetőből kiemelt hamvak felett a Verseghy Irodalmi Kör képviseletében Másik Andor helyezett el koszorút.
A hamvakat szállító vonat november 7-én délután indult Budapestről. A szülőváros nevében a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör prominens személyiségei kísérték a költő koporsóját. Másnap többezres díszmenet követte a hamvakat szállító díszes gyászkocsit a római katolikus plébánia előtti térre, ahol Valent István, a kör egyik tagja mondott emlékbeszédet.

Az ezt követő években a Verseghy-kultusz ápolásának egyik hagyománya teremtődött meg azáltal, hogy most már a szülőföldben nyugvó költő sírjánál november 1-jén rendszeresen rendezett a kör emlékünnepséget és koszorúzást. A rendezvény — a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör lézetésének végéig — a MÁV Millennium Dal-és Zeneegylet, a Felsőkereskedelmi Iskola és a Fiúgimnázium növendékeinek, tanárainak és a kör tagjainak részvételével zajlott le. Az alkalmi beszédeket általában a kör jeles tanár tagjai tartották.
A kör választmányát nyilván a Verseghy-hamvak hazaszállításával kapcsolatos teendők tartósan lekötötték, mert 1931-ben kevés ülésre és előadásra került sor.

1931. január 17-én dr. Csekey István, a dorpati Magyar Tudományos Intézet igazgatója, a város szülötte tartotta meg székfoglalóját.
A finn-magyar rokonságról szólva említést tett egy érdekes életrajzi adalékról, hogy Verseghy Ferenc is kereste az együttműködést finn tudós kortársaival. Az erre vonatkozó — több mint 100 éves — levelet a helsinki egyetem könyvtárában meg is találta.

A következő irodalmi ismeretterjesztést szolgáló ülésre 1931. november 4-én került sor. Két lelkes középiskolai iskolai tanár vállalkozott arra, hogy négy előadásban keresztmetszetet adjon a magyar líráról.
A helyi publicisztikai tevékenységéről is ismert Vidor Győző rövid és szellemes ismertetéseit a kitünő előadói adottságokkal megáldott Kemény László szavalatai követték. E több előadásból álló sorozattal a zene is szinte állandó műsorszáma lett az irodalmi előadásoknak.
A kör 1934. június 5-én a magyar könyvnap alkalmából a Városháza dísztermébben rendezett gazdag zenés irodalmi összeállítást. Tóth Tivadar a magyar könyvről tartott ünnepi beszédet, amelyet Kissné Tóth Lenke verses prológja és Vidor Győző előadása követett. Helyi vers- és dalszerzők művei zárták keretbe a fényes sikerű műsort, amelyet ugyancsak szolnoki művészek és műkedvelők adták elő.

Még el sem hervadtak a virágok a frissen hantolt sír felett, amikor a kör meghírdette a "Szobrot Verseghy Ferencnek" jelszót. Az első adomány Másik Andor nevéhez fűzödik, majd utána megmozdult Szolnok diáksága is. A második pénzadomány ugyanis a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskola Kemény László vezette önképzőkörétől érkezett.
A megajánlástól a megvalósulásig közel két esztendő telt el. A gondolatot felkarolta a város képviselőtestülete és polgárai is.
Így kerülhetett sor 1934 szeptemberében az alábbipolgármesteri meghívó kiküldésére:

"Szolnok város képviselőtestülete és a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör együttes kezdeményezéssel, a helyi társadalom nemesszívű áldozatkézségének megnyerésével Szolnok város nagy költőszülöttének Verseghy Ferencnek a szülővárosában szobrot emelt, a Borbereki Kováts Zoltán szobrászművész ércalkotásának szoborleplezési ünnepélyét f. év szept. 30-án, vasárnap tartjuk meg..."

Az ünnepség ragyogó napsütésben, hatalmas tömeg részvételével zajlott le. A Himnusz elhangzása és Kiss Gábor megnyitó szavai után Kissné Tóth Lenke szavalta el "Emlékezés a Magyar Hárfásra" című saját szerzeményű költeményét:

"A Nagy Alföld szülte őt is, mint a nyárfát,
Sudár jegenyét és suttogó akácot.
Valamikor, régen, mint vidám kis gyermek
Gondtalan örömmel valahol itt játszott.
Papírhajót is tett a Tisza ölére, —
Nézett is utána, vajjon messze ér-e?
A Tisza tükrében nézte az égboltot.
— Egész életében tán csak itt volt boldog!
Mesebeli hárfát azt is itt csinálta,
Jegenyefaágból faragta az ívet,
Minden húrja egy egy élő viráginda,
— Pipacs, zsálya, székfű adta bele szívét.
Ezért fogant rajta gyönyörű magyar szó,
Örökre viharzó, századokra hangzó.
Ezért él a hang még, bár a dallam már más,
Ezért maradt köztünk, bár elment a Hárfás.
Hurcolta a sorsát Pálos kolostorban,
Templomi katedrán, — harcok viharán át.
Rabságot viselt a magyar igazságért, —
Kufstein fojtogatta a virágos hárfát.
De a börtön éje magyar álmot hozott,
Amit napkeleti hajnal harmatozott, —
Rózsaszín álomban délibáb remegett
S idegen börtönben magyar dal született.
Zengő pacsirta volt a Hárfás akkor is,
Mikor itthon élt a bus kegyelem-kenyéren...
Aztán elfeledték... A lélekharangját
Könyörtelen kongatták egy borongó télen.
Árva lett a kis ház a Várhegy lankáján,
Leperdült egy levél a magyar sors fáján:
Elpattant a hárfa, messze szállt a dallam,
De a szívünk mélyen róla örök dal van.
A budai földben tették pihenőre,
De nem álmodhatott abban örökálmot.
Öreg füzesekhez, virágos mezőkhöz,
Szőke Tisza mellé mindig hazavágyott.
Üzent siró szélben, könnyes harmatokban,
Fájó éjfeleken, zengő hajnalokban,—
Addig üzengetett vándormadár lelke,
A hazai hantot mégis csak meglelte.
Hazajött halottnak. — A sírján azóta
Bolyhos őszirózsák száz mesét mesélnek.
Árvalányhaj leng a cserkészkalap mellett
Mikor lobognak a novemberi fények.
Lángoló szívet sok diákgyerek hozza,
A szent hantot vele körülcsillagozza.
Beborítja izzó, bíborszín lepelbe, —
Csókot vált lelkükkel a nagyhalott lelke.

Üzen nekik messzi, mult idők ködéből,
Azt suttogja: ne félj, kis diák pajtásom!
Lásd, az én sorsom is véres magyar sors volt,
Tilalomfa voltam mezei csapáson.
Testvérkéz tépázott, testvérszív se volt jó,
Üldözöttek közt is én voltam utolsó,
Szenvedtem, amennyit senki sem szenvedett,
Szomorúfűz voltam a magyar hant felett!
Mégis dalolgattam.—Ti is daloljatok!
Mosolyogjatok, ha szivetekben könny ég.
Töretlen erővel küzdjetek, bízzatok,
Az igazság napja egyszer csak eljön még!
Kivirrasztom én azt itt a Tiszaparton!
Nem tart már sokáig, nem tart már az alkony.
Szolnoki diákok! — ezt súgja a lelke
Ugy-e, hallgattok rá? Ugy-e hisztek benne?
Azért jött ő vissza halottnak, szobornak:
Mint mikor a vándor messzi útról megtér,
Tárjuk ki eléje ölelő karunkat,
Isten hozott itthon, Isten hozott testvér!
Nézz csak Körül nálunk, mennyi szépet látsz itt!
Ragyogó dáliát, kacagó muskátlit
feléd bólogat a tulsó parti rét is,
A liget, az erdő nyujtja a szívét is!
Szellő csókolja fel multad mminden könnyét,
Kék égbe oszlik fel életed borúja,
A borostyánt egykor megtagadták tőled,
Ráfonódik most a nagyfény koszorúja.
Hűséges szívekből didalív vár rád,
—Visszaköszöntésül pengesd meg a hárfád,
Ringass el ma mindent, ami ég, ami fáj, —
Sírva vigadónak még egyszer muzsikálj.
Hadd jusson el hangod minden magyar szívig
Felhők között szálló tündérhullámhosszon,
Aranyvizek mellett, fehér csúcsok ölén,
Kékhegyeknek táján boldogságot osszon!
Ünnepeljen velünk a havas, a róna,
Az egész nagyvilág hírt szerezzen róla,
Hogy szent ünnep van ma — dicső őrségváltás
Tiszai vártára kiálltott a Hárfás!
Halk melódiákkal zsongnak itt az esték.
Télen a hópihék szállnak körülötted,
Tavasszal az álmok, nyáron át a fecskék.
Napsütött habokkal játszadozz, mint régen.
Nézzed az égboltot a Tisza tükrében!
Forrjon rá a szobrod a hazai rögre!
Forrjon össze szíved szívünkkel örökre!"

Ezt követően Császár Elemér egyetemi tanár, a Petőfi Társaság alelnöke adta át a szobrot, amelyet a város nevében Kerekes Sándor városi főjegyző vett át. A Szózat hangjai után a vendég irodalmi társaságok, a helybeli hatóságok, egyletek, intézmények, iskolák helyezték el koszorúikat a kő posztamensen nyugvó bronz mellszoborra, amely a Tisza Szálló mögött, a város parkjának egyik legszebb részén, az egykori szülőház feltételezett helyének közelében kapott helyett.
Az ünnepséget a rádió is közvetítette és a Magyar Filmhiradó is készített róla filmfelvételt. Így a Verseghy-szobor leleplezéséről az egész ország értesülhetett. Az ünnepségen részt venni nem tudó szolnokiak pedig a Szolnok és Vidéke című lap hasábjain valamennyi szónok beszédét és K. Tóth Lenke versét is teljes terjedelemben elolvashatták.

Az 1934-es őszi évad irodalmi estjére a Városi Színházban került sor, ahol a polgármester köszöntője után, a lírai beállítottságáról ismert helyi tanár, Kemény László szavalt és Vígh Endre csellóművész játszott.
Az év legjelentősebb záró rendezvénye pedig a másik, korábban is említett, tanáregyéniség Vidor Győző értekezése volt, amelyben a magyar katonaköltőkről beszélt. Az ülésen megjelent Vályi Nagy Géza, aki költeményeiből olvasott fel. A helyi dalszerző, Lengyel Dezső pedig Kiss Gábor és Varga Sándor Frigyes megzenésített verseiből adott át egy csokorra valót a hallgatóságnak.
Az 1935-ös esztendő a társasági kapcsolatok ápolása jegyében telt el más irodalmi egyesületekkel. Az Irodalmi Kör az évadzáró nyilvános ülését pedig a magyar könyvnapnak szentelte. A rendezvény egyik előadója Varga Sándor Frigyes, túrkevei születésű író és költő, bibliográfus volt, aki ebben az időben Szolnokon, mint lapszerkesztő tevékenykedett. Őt követte dr. Pauka Tibor középiskolai tanár Horatiusról szóló értekezése.

A Kkr e két tevékeny tagjának, Kemény László felsőkeredkedelmi és dr. Pauka Tibor gimnáziumi tanárnak és a két iskola diákságának szerkesztésében látott napvilágot — az első Szolnokon sajtó alá rendezett Verseghy-mű — a Rikóti Mátyás 1935-ben.
A Vajthó-féle Irodalmi Ritkaságok sorozatban megjelent könyv elé a kör régi patrónusa — a Verseghy-monográfia szerzője — Császár Elemér írt előszót.

A következő évben hosszú szünet következett a kör tevékenységében. Ennek oka bizonyára összefüggésben volt a Városháza tisztikarát megrostáló korrupciós botránnyal. Az ügy következményeként még a kör elnökét, Tóth Tamás polgármestert is menesztették állásából. Ketten pedig a halálba menekültek. Goór László ellenőr és Hubay Ferenc főmérnök, akik mindketten tagjai voltak az egyesületnek, önkezükkel vetettek véget fiatal életüknek.
A tagság a válságos időszakot a "testvér-társasági" kapcsolatok adta lehetőségek kihasználására és a szervezet megújítására fordították. 1937 őszén újra a nyilvánosság elé léptek.

A kör kezdeményezésére és megbízására festette meg Remete (Einzig) Márton festőművész 1937-ben Verseghy Ferenc fél alakos képét. Az alkotó gondos előtanulmányokat végzett. Felhasználta az Avemarius festménye nyomán készült Höfel Balázs-féle rézmetszetet és a Gróf Kacaifalvi László 1911-es kiadásban megjelent arcképet. Az elkészült festmény a kor embere által elképzelt töprengő, szenvedélyes, mélyen gondolkodó, külső megjelenésben is ronokszenvet ébresztő, élete delén álló Verseghyt ragadta meg. Az egykori vélemény szerint:
"Remete Márton képe méltó a patrónushoz és méltó a múzeumhoz, amely közeledik a megvalósulás felé."

Ugyanis, hogy a kör 1937 őszén egy olyan — Verseghy-relikviákat is tartalmazó — könyvtár-múzeumot szándékolt megvalósítani, amely magába foglalta volna Verseghy Ferenc összes műveit, a róla szóló irodalmat, valamint a kör tagjainak írásait és a Szolnokra vonatkozó helytörténeti kézirat- és könyvanyagot.
A megvalósulásig Remete Márton festményét az ugyancsak köri kezdeményezésre megvalósult városi könyvtár-és múzeumban helyezték el. Megkeresésükre a Könyvtár- és Múzeum Egyesület, annak vezetője dr. Balogh Béla és dr. Szabó Ferenc, az új polgármester is vállalta ezt a feladatot. A kör pedig felhívással fordult Szolnok lakosságához a gyűjtemény gyarapítása érdekében.

Az 1938 májusában a Verseghy Irodalmi Kör testület újjító közgyűlést tartott. Tagjai közé választotta az addig önálló kötetekkel már bizonyító Baradlai Remillong Albert és Tabán Gyula költőket, Lengyel Dezső zeneszerzőt, valamint Bodnár Andorné, Suchy Árpádné írókat és Bajor Józsefné énekesnőt. A testület elnökének Kiss Gábort jelölték meg. Az alelnökök egyike pedig a gyakran publikáló tisztifőorvos, Elek István lett. A főtitkári tisztséget Kemény László, a titkárit pedig Kissné Tóth Lenke és Vidor Győző töltötte be, akik jelentős szerepet játszottak a kör életében.
A választmányban is méltó személyeket, a szolnoki értelmiség legjobbjait találjuk. Kiemelkedik közülök dr. Balogh Béla és Betkowsky Jenő, a Verseghy Gimnázium két jeles tudós-tanára, valamint P. Szabó Porkoláb, a ferences rendház főnöke.
Az ülés a kör díszelnökévé Császár Elemér akadémikust választotta. Díszoklevelet készítettek számára, melyet küldöttség vitt a Budapesten elő Verseghy-kutatónak.
Az aktuálpolitikai események formálódásával összefüggő nacionalista irányzat tartalmi hangsúlyeltolódást hozott a helyi kulturális rendezvényeken. A kör is bekapcsolódott a városi szervezésű hazafias ünnepek programjába.

A következő esztendő is bővelkedett színes és nívós műsorokban. Ady halálának 20. évfordulója, Verseghy születésnapja és — a Városi Népművelési Bizottsággal közösen szervezett — Petőfi-emlékünnepély irodalmi előadásait e neves alkotóelődök szellemisége ihlette.
Az 1940. esztendő, a tragikus körülmények között elhunyt Baradlai Remillong Albert tiszteletére rendezett emlékesttel kezdődött, ahol Pataky Joachim emlékezett az ifjú költőre.
Tavasszal került sor egy finn-magyar matinéra, amelyet több egyesülettel közösen rendezett a kör, és ahol Csekey István tartott előadást.

1941 márciusában a debreceni Bokréta kör tagjai vendégszerepeltek a Verseghy Kör irodalmi ülésén. Egy évvel később, 1942 tavaszán a kör néhány tagja a Magyar Rádió vendégei voltak. Az évadzáró nyári matinén pedig a Gyóni Társaság főtitkára, Jablonczay Pethes Béla értekezett Gyóni Géza háborús költészetéről.
Abban az évben vette fel a kapcsoltot a Verseghy Irodalmi Kör az Új idők Lexikon szerkesztőségével, hogy a készülő Szolnok szócikket Verseghy Ferencre vonatkozó adatokkal egészítsék ki. Herczeg Ferenc szerkesztő válaszolt a kör megkeresésére. Még a szócikk kefelevonatát is elküldte számukra, hogy a tagság ellenőrizhesse azt. A lexikon 1942-ben megjelent 23. kötetében Szolnok címszónál a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tevékenységéről is említést találhatunk.
1943 elején a Felvidéki Egyesületek Szövetségének közreműködésével a Felvidék történetével ismerkedhettek meg a Verseghy Kör rendezvényén megjelentek.
1943 decemberében Verseghy Kör vezetőségének lehetősége adódott bemutatkozni a Magyar Tudományos Akadémián. Szabó Ferenc polgármester Szolnok kulturális életét ismertette a fővárosi közönség előtt. Beszédet K. Tóth Lenke és Kemény László szavalata színesítette. A műsort pedig Molnár Imre zeneakadémiai tanár által válogatott kunsági népdalok zárták.

Még ugyanebben a hónapban került sor a háborús időszak utolsó nagyobb rendezvényére. A nagyváradi Szigligeti Társaság küldöttsége látogatott Szolnokra. Ez alkalomból Hlatky Endre, Bihar vármegye főispánja tartott előadást, aki maga is verselt. Költeményeiből Bajor Józsefné énekelt néhányat a rendezvény zárásaként.
A különböző szervezetek összefogására az egyre nehezebbé váló háborús körülmények kényszerítették az Irodalmi Kört. A Népművelési Bizottsággal való szorosabb együttműködést annak agilis vezetője, Soós József tanfelügyelő személye is biztosította. E kooperáció jegyében zajlott le 1944. február 22-én, a felszabadulás előtti utolsó zenés irodalmi matiné,
amelyen többek között Pongrácz Mária operaénekes és Hajdú Mihály zongoraművész, a szolnoki zeneiskola egykori igazgatója lépett a közönség elé.

Egy évvel azután, hogy a szovjet csapatok 1944. november 4-én kiűzték a városból a németeket — a Nemzeti Bizottság véleményezésére — a főhatóság engedélyezte a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör működését.
Így kör tagjainak feladatává vált az újjáalakuló közgyűlés előkészítése. Közel másfél esztendő telt el, amíg Földi István, a művelődés ügye iránt elkötelezett új főispán kezdeményezésére összeült egy értekezlet azzal a céllal, hogy a város kulturális életében irányító szerepet vivő Irodalmi Kör ujjáalakulhasson.

1947. március végén Vidor Győző elnökletével került sor a tisztújító közgyűlésére.
A kör első nagy erőpróbája a szolnoki "Demokratikus Kultúrnapok" megrendezése volt május hónapban.
E zenei program alkalmából gondozta és jelentette meg a Kör a Magyar Irodalmi Társaságok Időszaki Értesítőjének, a Vándortűz című kiadványnak negyedik számát.
A kötet további értéket az adta, hogy a Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkái díszítették. A címoldalon Patay Mihály fametszete szerepelt, és Verseghy Ferencnek Külső Szolnok című verse volt olvasható.

Sajnos a bíztató kezdetnek nem lehetett folytatása. A Rákosi-korszak évei nem kedveztek a Verseghy-kultusz ápolásának és a kör lokálpatrióta és irodalmi céljainak megvalósításának. A Verseghy Ferenc Irodalmi Kör több mint húsz esztendő után elhalt.
Az 1953-ban megalakult Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tömörítette évekkel később azokat a szolnokiakat, akik zászlóvivő maradtak a város művelődésügyének.

Felhasznált irodalom

Tanulmányok
Krusché Emil: Verseghy Ferenc élete és működése In: II. ker. Hunfalvy János Fiú Felsőkereskedelmi Iskola Értesítője, 1931-32. Bp., 1932. 26 p.
Kiss Gábor In: Jászkun Kalendárium az 1990-es évre. Szolnok, 1989. p. 154.
Szurmay Ernő: A szolnoki Verseghy-műhely 25 éve. In: In memoriam Verseghy Ferenc, 5. Emlékkönyv a Szolnokon 1997. szeptember 18-19-én rendezett Verseghy tudományos ülésszak anyagából. Szolnok, 1998. p. 64-66.
A Verseghy Kör vonzásában. In: Emlékjelek. Szolnok az irodalomban — szolnoki irodalom. Szolnok, 2000. p. 129-147.

Folyóiratcikkek
Dr. Csekey István székfoglalója a Verseghy Körben. In: Szolnoki Újság 1931. január 20.
Figyelő [Vezércikk] In: Szolnoki Újság 1931. július 17. p. 1.
A Verseghy Irodalmi Kör választmányi ülése. In: Szolnoki Újság 1931. október 20. p. 1.
Tóth Tivadar: Szolnok irodalmi élete. In: Városkultura1933.június 10. p. 206-208.
A Verseghy Kör proramjából. In: Szolnok és Vidéke 1933. október 26. p. 1.
Nagy érdeklődés mellett fényes siker jegyében folyt le a Verseghy Kör irodalmi elődadása. In: Szolnok és Vidéke 1934. június 7. p. 1.
A szegedi Dugonics Társaság elnöksége Szolnokon. In: Szolnok és Vidéke 1934. október 18. p. 2.
A Verseghy Kör programjából In: Szolnok és Vidéke 1934. november 11. p. 2.
A Verseghy Kör irodalmi ülése Vályi-Nagy Géza részvételével. In: Szolnok és Vidéke 1934. december 9. p. 1.
Páratlan siker kísérte a Petőfi Társaság szolnoki nagygyűlését. In: Szolnok és Vidéke 1935. január 24. p. 1.
Nagy siker kísérte a Gyöngyösi István Társaság szolnoki irodalmi estjét. In: Szolnok és Vidéke 1935. március 14. p. 2.
A Verseghy Kör vasárnapi könyvnapi irodalmi ülése. In: Szolnok és Vidéke 1935. június 6. p. 1.
Szeged és Szolnok kulturális kapcsolatainak kiépülése. In: Szolnoki Újság 1936. május 22. p. 6.
Szolnoki szerzők vendégszereplései. In: Szolnoki Újság 1937. február 28. p. 2.
A szegedi Duginics Társaság Szolnokon. In: Szolnoki Újság 1937. november 28. p. 2.
Vályi Nagy Géza Szolnokon. In: Szolnoki Újság 1937. december 21. p. 3.
Újjáalakult a Verseghy Kör. In: Szolnoki Újság 1938. május 3. p. 1-2.
Irodalmi délután. In: Szolnoki Újság 1938. május 31. p. 2.
Lélekbemarkoló hazafias ünnepség volt a Kölcsey-emlékünnepély. In: Szolnok és Vidéke 1938. augusztus 25. p. 1.
Újra szólnunk kell... In: Szolnoki Újság 1938.augusztus 28.
Császár Elemér a Verseghy Kör díszelnöke. In: Szolnoki Újság 1938. szeptember 22. p. 2.
A Verseghy-könyvtár megszervezése. In: Jász-Nagykun-Szolnok megyeilapok 1938. október 2. p. 1.
A Verseghy Irodalmi Kör ünnepe az országzászlónál. In: Jász-Nagykun-Szolnok megyeilapok 1938. november 10 . p. 1-2.
A Verseghy Kör társas összejövetele. In: Szolnok és Vidéke 1938. december 22. p. 3.
A Verseghy Kör irodali délutánja. In: Szolnoki Újság 1939. február 7. p. 3.
A Verseghy Kör március 4-én tartja irodalmi délutánját. In: Szolnoki Újság 1939. nmárcius 4. p. 1.
A Verseghy Kör április havi irodalmi ülése. In: Szolnoki Újság 1939. április 4. p.1-2.
A Verseghy Ferenc Irodalmi Kör Petőfi emlékünnepsége. In: Jász-Nagykun-Szolnok megyeilapok 1939 november 4. p. 1.
Baradlay emlékest. In: Nemzeti Jövőnk 1940. január 3. p. 3.
Finn-magyar matiné. In: Jász-Nagykun-Szolnok megyeilapok 1940. április 4. p. 1.
A szegedi Tömörkény István Irodalmi Társaság Kiss gábort rendes tagjává választotta. In: Nemzeti Jövőnk 1940. áprils 23.
Kiss Gábor a Gyöngyösi Irodalmi Társaságban. In: Nemzeti Jövőnk 1940. június 21. p. 3.
Kiss Gábor emlékbeszéde Császár Elemérről. In: Nemzeti Jövőnk 1940. december 20. p. 1-2.
A debreceni Bokréta Kör vendégszerepelt a Verseghy Kör irodalmi ülésén. In: Nemzeti Jövőnk 1941. március 28. p. 2.
Vályi Nagy Géza és Murgács Kálmán Szolnokon. In: Nemzeti Jövőnk 1942. február 20. p. 2-3.
A Verseghy Kör irodalmi ülését a Rádió is közvetítette. In: Nemzeti Jövőnk 1942. április 28. p. 1.
A Gyóni Társaság tagjai Szolnokon. In: Nemzeti Jövőnk 1942. június 9. p. 1.
Fényesen sikerült a Felvidéki Egyesületek Szövetségének kulturális előadása. In: Nemzeti Jövőnk 1943. május 4. p. 1.
A Gárdonyi Társaság irodalmi előadása Szolnokon. In: Nemzeti Jövőnk 1943. május 18. p. 1.
Az Arany János Társaság tagjává választotta Kiss Gábort. In: Nemzeti Jövőnk 1943. október 8. p. 3.
A nagyváradi Szigligeti Társaság Szolnokon. In: Nemzeti Jövőnk 1943. december 14. p. 1-2.
A Verseghy Kör bemutatkozása a Magyar Tudományos Akadémián. In: Nemzeti Jövőnk 1943. december 17. p. 1-2.
A február 2-i irodalmi és zenei matiné. In: Szolnok és Vidéke 1944. február 5. p. 1.
Kiss Gábor: A Művésztelep, a Verseghy Kör és a Népművelési Bizottság együttműködése. In: Nemzeti Jövőnk 1944. március 3. p. 1.
Hívjuk életre a Verseghy Irodalmi Kört. In: Tiszavidék 1945. november 18. p. 1.
Földi István főispán a Verseghy Kör megalakításáért. In: Tiszavidék 1947. március 9. p. 1.
Újjáalakult a Verseghy Irodalmi Kör. In: Tiszavidék 1947. március 27. p. 2.
Újjáalakult a Verseghy Irodalmi Kör. In: Tiszavidék 1947. március 30. p. 2.
Lengyel Dezső: Szolnoki Kultúrnapok. In: Tiszavidék 1947. május 15. p. 1.
Emlékünnepély Verseghy sírjánál. In: Tiszavidék 1947. november 6. p. 3.
Szurmay Ernő: Húsz esztendő az irodalmi műveltség szolgálatában. In: Jászkunság 1989.július pp. 18-26.
Szurmay Ernő: A szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör története. In: Jászkunság 1990. augusztus pp. 85-95.